Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



Jó kedélyű ember az egykori focista

Vili bácsi a fociból, egykori hivatásából „kiöregedett”, tehát úgy gondolja, hogy lényeges dolgok már nem történhetnek vele. Szereti, ha családja körül rendben van minden, ám a legritkább esetben fordul elő, hogy ő maga intéz el valamit. A világ lustája. A sörnek képtelen ellenállni, cserébe viszont nap, mint nap végighallgatja felesége, Magdika véget nem érő csacsogását. Azt viszont nehezen viseli, hogy kedves felesége minden pillanatát ellenőrzi, számon tartja, s folyton a munkával gyötri. Noha négy gyermeke is van: Mónika, Géza, Bálint és Ildikó, sorsuk alakulásával nem különösebben foglalkozik. Vili bácsi jó kedélyű ember, aki azt sem bánja, ha a háta mögött megmosolyogják, vagy ha saját viccein csak maga nevet.

Életben:Várkonyi András

Horoszkóp: Oroszlán
Hobbi: zene, foci, irodalom
Kedvenc háziállat: kutya
Kedvenc együttes, énekes: Illés, Bon Jovi
Kedvenc szín: barna
Kedvenc film: Amerikai szépség
Kedvenc étel: vadhúsok
Kedvenc sport: foci Székesfehérváron születtem. Iskoláimat Budapesten végeztem, a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban. A legendás színjátszó szakkör tagjaként a Pinceszínhházban is játszottam nagyobb szerepeket. Másik szerelmemnek, az írásnak is hódoltam, különböző lapokban már korán novelláim, riportjaim jelentek meg.Az érettségi után egy évet dolgoztam. A termelést sírszalag- és csavarkészítő, kerámiai, a méhészeti üzemekben ismertem meg. Közben a Vígszínházban játszottam néhány mondatos szerepeket, ami 1967-ben óriási dolog volt.Majd egyszerre vettek fel a Színművészeti Főiskolára, földi kísérőnek Ferihegyre és bemondó-tanoncnak a rádióba.A Színművészeti Főiskola mellett döntöttem, emellett pedig riportokat is készítettem. Egy nyári délelőttön azonban a főiskolán kívül találtam magam, és az őszt már aKözben írtam meg a Thália mostohafia című regényemet. Kisebb kitérő után: a színház prímásával duót alkotva két év után szakítottam a legendával, és bárzongoristának szerződtem a Balatonra. Itt ért a Vidám Színpad felkérése, valamint az ELTE Bölcsészkarának sikeres felvételije. Így 1973-tól 1983-ig a színház tagjaként elvégeztem az egyetemet is. Vidám Színpadi szerepeim feledésbe merültek.1983-1985 között dramaturg lettem egy darabomat (Szupermancs) be is mutatták. Sportolóként a színészválogatott futballcsapatában őrjítettem éveken át egyéni mozgásommal a mindenkori ellenfelet.

Közben beindult a szinkron és a film. Kb. 20 nyugati moziban forgattam (Ashenden, Rasputin, Catfael, Bűn és bűnhődés stb...) Nem maradtak ki az életetmből a magyar tévéjátékok sem: pl. a Rejtekhely és az Esti Kornél. Állandó munkáim vannak különböző szinkronstúdiókban és néhány reklámcégnél.